Magam sem értem miért, de soha nem tettem még ilyet... első végigvitelt eszközöltem Hard fokozaton, főleg egy "harcos-kardos" cím esetében, hát belátom jobban át kellett volna gondolnom. Nem vagyok fejfájós típus, de jelenleg könnyebb azokra a pontokra ráböknöm a koponyámon, ami nem fáj... most szólók: Conan XBOX360 hardon NE! Tényleg ne!

Mivel 2007-es játékról van szó, ezért nagy csodát nem vártam. Szerencsés ez a hozzáállás, mert már az első negyed órában éreztem, hogy sikerült nem szarba nyúlni. A Conan kifejezetten olyan ívet fut, mely az utolsó harmadban add bele nagyobb energiákat, míg a futásban ez a nyerő taktika, addig a játékpiacon ez nagy %-ban a garantált bukta receptje. Elnézve a cím értékesítéseit, igazoltnak látom az elméletem... egy átlagos név, relatív átlagos (a Vampire Redemption azért ütős lett) fejlesztőktől, nem szerencsés, ha ilyen íven halad. Persze, gyakorlott szem meglátja már a játék elején a lehetőséget a címben, de az egyszeri játékos nem ilyen. Az egyszeri gamert, ha nem nyűgözik le az első 15 percben, akkor bizony jó eséllyel nem viszi végig a címet, vagy ami még rosszabb, hogy esélyt sem adva neki a sarokba vágja, pedig kár volna ezt tenni a Conan esetében.

Pozitív csalódás

A játéknak valami egészen egyedi design-ja van. Kicsit GoW-os (where GoW=God of War), de más... valahogy olyan durvább, elnagyoltabb, de ez egyáltalán nem gond, elvégre egy bazi nagy barbárral és ránézésre 20 kilós kardokkal csapatunk, Hello Kitty-t és pillangókat ne várjunk. Bár a pályák lineárisak, de van némi backtrack is, valamint minimális hosszúságú elágazások, melyek itt kifejezetten nem zavaróak, magától értetődően logikus felépítésűek.

Pár pálya kifejezetten szép és ötletes. Külön öröm volt számomra, hogy a lehetőségekhez képest van azért némi interakció, törnek a korsók, vázák, hordók, szekereket rugdosunk arrébb, hatalmas kősziklákat dobálunk az ellenfelekre, vagy oszlopokat döntögetünk.

Az ellenfelek számára nem volt panaszom, sok féle páncélban, sokféle fegyverrel, és ami a lényeg, hogy NAGYON eltérő harcmodorral próbálnak minket jobb létre szenderíteni. Nem állítom, hogy zseniális az A.I., de a csapnivalótól is messze van, a közepesnél egyértelműen jobb és csoportban kifejezetten életveszélyes létezni a gép által irányított ellenfelek közt.

Szeretjük a kihívásokat, de van egy határ! A boss harcok egy része ISZONYAT nehéz! Már eleve attól falra mászok, ha 4 "pályán" keresztül kell harcolnom egy boss-al, de, hogy van olyan harc, ami akkor is 20 perc, ha minden rendben megy, az már kissé túlzás. Az pedig végképp túlzás, hogy 1-2 boss kettő(!) ütése elég ahhoz, hogy a kimaxolt életerőnk a nullával válljon egyenlővé, gondolom ez a hard fokozat áldása, könnyebb fokozaton, bizonyára tovább húzzuk.

Az utolsó és az előtti boss harcok, pedig szó szerint gyilkosak... egyik esetben 2.5 órán át fürkésztem minden fázisát az ellenfél animációjának, hogy kisakkozzam, mikor, melyik ezredmásodpercben támadhatom úgy, hogy ne dögöljek azonnal bele... a végső harc jóval könnyebb volt, cserébe állt vagy 6 fázisból, vagyis nagyjából 1 órámba fájt.

Combo orgia

Van kb. 50, de lehet, hogy több... de minek? Minek, ha elég egy langyos meleg fuvallat és máris a combo kellős közepén megszakítanak. Az igazán erős kombók kivitelézési ideje és bonyolultsága pedig egyenes arányban van egymással. Nem menő.
Ettől függetlenül a harcrendszer alapvetően jól átgondolt és az esetek döntő többségében jól is működik, kifejezetten epikus csaták születnek általa. Igen, pont olyanok, melyek baromi látványosak, baromi nehezek és baromi nagy örömteli sóhaj jön abszolválásuk esetén. Számos olyan csatát éltem át, melyekre megkockáztatom, hogy évek múlva is emlékezni fogok. Ez pedig bármennyire is fáj pozitívum, mert bizony szó szerint még mindig fáj a fejem, ugyanis a harc végig kifejezetten nagyfokú koncentrációt igényel! Iszonyat módon emészti fel az ember energiáit, kitartását és akaraterejét. Uraim, ez nem gyerekjáték! Egy alkalommal kipróbáltam, hogy meddig élek, ha nem nyúlok sem a karhoz, sem a gombokhoz... a számolásban 4-ig jutottam. Sok esetben kard, varázslat és ütleg tornádot lát az ember és megér védekezni, evadelni és ne adja ég counterattackolni, szerencsére mindig világosan és egyértelműen látjuk a karakterünket. A counterattack is QTE alapon megy és term. random gombot kell nyomni siker esetén. Hurrá! Nem elég, hogy nem egyszerű sok esetben a lehetőséget előcsalni, még sokszor sikerül is elbukni az előnyt egy egyszerű mellényomással. Mondom... a Conan nem esti mese, kőkemény harcos cucc. Viszont megmondom a frankót: örülök, hogy ilyen és nem az átlag számára készített tucatszar. A Conan különleges darab és tudom, hogy bűn ilyet leírni, de a maga nemében felér a Bayonettához, még akkor is, ha szakmai szempontok alapján pár fronton gyengébb annál.

Egyértelműen eltúlzott QTE használat jellemzi végig a játékot. Ok, 4 féle gomb kell egy szaros ajtó kinyitásához, kettő egy rohadt szobor odébbtolásához, de miért kell 10 féle QTE egy szaros boss harc végére? Épp elég kínzás leverni róluk az energiát... de nem... elég az ember próbáló feladat végén egy mellényomott gomb -mellényomni pedi baromi könnyű, mert 1 mp [se] a követelmény- és kezdhetjük előről.

A zenék bár nem fenomenálisak, de kifejezetten kellemesek, abs. mértékben segítenek megteremteni az adott érához illő hangulatot. Ez a helyzet a hangok tekintetében is, kifejezetten segítik a harcot, hiszen ha jól fülelünk ezredmásodpercekkel előbb halhatjuk a vészjósló támadások "előjelzését". Ez különösen a boss harcok esetében nagy segítség.

Az irányítás közel tökéletes, jól átgondolt, akár mesteri szinten is elsajátítható barbárunk kezelése és ez elengedhetetlen egy "harcos" játék esetében.

Az átélt negatívumok véleményem szerint a hard fokozatnak köszönhetőek és hiába éltem meg néha szenvedésnek 1-2 harcot, akkor is azt kell mondjam, hogy jó az egyensúly, jó a harcrendszer és ha rájövünk a "harci puzzle" feladatokra, akkor életerő veszteség nélkül is megoldható szinte bármi... az más kérdés, hogy ehhez hosszú órákat kell a játékba ölni.

Sajnos vége...

Nálam a gametime 10 óra alatt volt, de ez ugye csak a sikeres pályateljesítések és sikeres mentések közötti pure játékidő. Valójában ennek a kétszeresét töltöttem el a Conan-al, melyet bizony egyetlen percig sem untam! És itt el is hangzott a lényeg!

A játék VÉGIG szórakoztató, sok helyen látványos, tele izgalmas csatákkal, fedetlen keblű lányokkal, több méteres szörnyekkel, kellően érdekes sztorival és férfiembernek való kihívásokkal. Keresztbe lenyeli a PC-re megjelent Conan akciójátékot, rátapos Dante fejére és bizony ott lohol a Castlevania LoS és az örök király God of War nyomában.

Köszönöm az élményt!

8/10