Mark Cerny. Furcsa a vele kapcsolatos véleményeket, hozzászólásokat olvasgatni netszerte, mert zömmel negatív kritikákkal illetik és úgy érzem nem éppen jogosan. Nyilván tökéletes game designer pont ugyan úgy nem létezik, mint ahogy tökéletes ember sem, de Cerny azért azon nevek közé tartozik, akiknek igazán kellemes dolgokat köszönhetünk. Jöhet egy kis memória frissítés? Sonic 2, Crash Bandicoot, Jak & Daxter, az első Uncharted, Spyro, Ratchet & Clank, Resistance és a Knack, mely szinte tekinthető a saját gyermekének.

Cerny nekem a kezdetek óta szimpatikus, ezt nehezen is tudnám véka alá rejteni. Nem csak azért, mert a Sonic és a Crash számomra igazi nagybetűs játékok (az UC-ről nem is beszélve), de osztom azon meglátását, mely szerint, ha egy játék eleje nem köti le a játékost, akkor az a játék nem éri meg sem a fáradtságot, sem a figyelmet. Igaza van! Ha leülünk egy új IP elé és az nem képes 20 perc alatt berántani, akkor játékfejlesztőként, mi milyen alapon várnánk el további figyelmet?

Nagyjából 4 éve már, hogy Mark beleállt a dolgokba keményen, amikor Playstation 4-es exkluzív címként kiharcolta a Knack debütálását. A fogadtatás meglehetősen vegyes volt. Számos kritikát, véleményt átrágtam már a témában, és azt kell mondjam nem a játékkal van a legnagyobb baj, hanem ebben az esetben inkább a játékosokkal. A Knack ugyanis az ifjabb korosztálynak szól! Könyörgöm... leül egy évtizedek óta szakmázó, a játékokat darabokra szedő kritikus Cerny főműve elé és nyafog. Miért nyafog? Borzalmas a játék? Nem. Csúnya a játék? Nem. Rémes a gameplay? Nem. Azért nyafog, mert a benne rejlő gyermeki énje már nem képes felülkerekedni az ultrarealista, félig-meddig kiégett lelkén. Szar ügy. Itt az idő hivatást váltani.

És akkor tessék leültetni a Knack elé, egy 6-14 éves értelmes, nem a GTA-n szocializálódott gyermeket és nézni, hogy mi történik. Elárulom, pontosan ugyan az, mint ami anno velünk történt az első Super Mario Bros-sal való találkozáskor. Vagyis a Knack kiváló játék? Nem az, de hogy közelében sincs annak a lejárató hadjáratnak, amit folytattak ellene az holtbiztos.

38 vagyok, Pong masina, Sinclair és C64-el kezdtem. Ha évente nem pörög le 40-50 játék creditse a képernyőmön, akkor valami komoly dolog történhetett velem. A baráti árazásnak hála, viszont alig pár napja nyílt alkalmam végigjátszani a Japan Studios és Cerny közös munkáját -vagyis magát az első részt-, és köszönöm szépen jól szórakoztam. Nem szoktam ilyet tenni, de úgy érzem a teljes Knack 2 bemutatóhoz nem árt, ha másképp nem, de legalább vázlatosan látjátok az 1. résszel kapcsolatos véleményem. Már csak azért is gondolom ezt így, mert a pozitív részek maradtak ugyan úgy jól összerakottak, a negatív jellemzők jó része, meg javításra, átdolgozásra került. Nézzétek csak:

+ végy egy üstöt és szórd bele a Kameo + Crash Bandicoot + God of War címeket, öntsd nyakon Cerny látásmódjával, a Japan Studios keleti szemléletével és a végeredmény egész közel lesz ahhoz, amit úgy hívnak: Knack.

+ modern, dinamikus, sodró lendületes.

+ csak még ezt a részt megcsinálom... oh... na meg ezt... na jó meg ezt, de utána kilépek... ez már tényleg az utolsó.

+ szemnek egész pofás küllem és színvilág (Egy kiddie fantasy világhoz ez a színvilág remekül passzol, ezt tessék elfogadni és ne megvénült fejjel morgolódni, mert nem, nem giccses!)

+ normal fokozaton is igazán ütős kihívás! Sokszor úgy one-hitelnek, mint a huzat!

+ egészen sokféle ellenfél

+ jópofa boss harcok

+ a játék stílusához remekül passzoló zenék

+ változatos platformer, jól látszik a beleölt munka és SZÍV

+ van egy különleges stílusa, ami sokakat taszíthat, de ez nem a játék hibája, mert a Knack leginkább az ifjabb korosztálynak szól és őket nagyon is jól képes megszólítani!

- frame gondok. Pro-n is. Akkor is, ha az elején a high framerate-ed választod. Nem tudom a Sony mit ért "high frame" alatt, de úgy tűnik nem azt amit én. Nem azt mondom, hogy mindig 50 FPS alatt sepreget, de meglepően gyakran.

- nagyjából a 10. fejezet körülre kezd elfáradni és az önismétlése kezdi felfedni, hogy miért zseniális egy Heart of Darkness és miért nem lehet az a Knack, miért csak egy jópofa játék, de mégsem legenda.

- ha egyszer végigjátszottad, erősen meglepne, ha még egyszer visszatérnél. Miért tennéd? Azért, hogy extra kristályokat, felszereléseket szerezz? Szavatosság terén ez kevés.

- lineáris, de mivel a célcsoport nem a kivénhedt gamerek, ezért ez bőven a bocsánatos bűn kategória.

- túltolt mennyiségű átvezető. 3 perc harc. Átvezető. 2 perc harc. Átvezető. 4 perc harc. Átvezető. Ha 50+ átvezető nincs a játékban akkor egy sem és ez megtöri a dinamikát, igaz csak rövid időkre.

- biztos én vagyon béna, de nekem valamiért csak chapter mentés volt. Ha chapteren belül léptem ki mondjuk egy átvezető után, majd gép kikapcs, gép bekapcs, akkor kezdhettem előröl az adott chaptert/fejezet alrészt.

- ezek a kényszeresen betett time trial és aréna módok valójában nem adnak sokat a játék szavatosságához.

- Knack szinkronja nem az igazi. Semmi rasszizmus, de én ezt Cerny-ék helyében újragondoltam volna, mert nem nagyon passzol a karakterhez... főleg akkor nem, amikor Knack olyan picike, mint egy cuki bábú.

- Knack karakterének kidolgozottsága, motivációja hiányos.

Összességében a Knack egy jól sikerült exclu, de NEM minden korosztálynak! Aki nem képes újra 12 éves csillogó szemű kisfiú/kislány lenni, az felejtse el! Nekem sikerült: 7/10-et tartok rá korrektnek és ami a lényeg, hogy szinte végig élvezettel játszottam vele, egyetlen percre sem untam!

Ha emlékeztek az első rész záró képsoraira, annak alapján nem igazán tűnhetett úgy, hogy ez a kaland folytatható lenne. Ez persze Cerny-t vajmi kevésbé zavarhatta, kiagyaltak egy új sztorit, egy fokkal talán érdekesebbet is, mint korábban és keresztülvitték az elképzelésüket. Igen, újra. 

Már a történet elején kiderül, hogy egy rejtélyes alak megalomán vágyakat dédelget, ugyanis az évszázadok óta szunnyadó robotokat feléleszti, hogy azokkal az emberiséget terrorizálja. Nem mellesleg a korábban levert goblin horda is mozgolódik, így hőseink azon nyomban a rejtélyes események nyomába erednek. Két frontos harc van kialakulóban, de ezúttal egy különös rend, a misztikus szerzetesek segítségére is számíthatunk...

Amin úgy érzem picit sem változtattak az a "kis átvezető, kis harc, megint átvezető, megint harc" recept. A korábbi rész esetében, ezt egy idő után zavaró tényezőként éltem meg, hiszen kiesünk a sodró ritmusból. Maga a core gameplay továbbra is egy puzzle platformer, verekedős intermezzókkal megszórva, amolyan kiddie God of War módra. Igen, nyugodtan meg lehet venni a gyerkőcnek, kis tesónak, unokaöcsnek, ugyanis itt vérről, belezésről, letépett fejekről hál' égnek szó sem lehet. 

Knack továbbra is egy jóságos világmegváltó óriás (vagy éppen törpe), aki fene se tudja miért, de szívügyének tartja az emberiség megmentését. Tulajdonképpen egy olyan pozitív hős, aki rendre azért cselekszik helyesen, mert egyszerűen erre rendeltetett. Nem tudni, hogy a relikviák melyből felépül, vajon miért kerültek a Földre, de a prof. munkájának hála Knack szinte elpusztíthatatlan és méretének többszörösével is rendelkezhet, ha megfelelő mennyiségű magába fogadható anyagot talál. A régi jól bevált módon, most is sokféle anyagot olvaszthatunk magunkba (üveg, jég, acél, stb.), de ezúttal ezek extra képességeket adhatnak, egyes esetekben még a támadásunk módja is megváltozik.

Korábban csupán 3 fő támadás formával rendelkeztünk: ütés ököllel, pankráció-féle hasas és a Super Mario-ból kölcsönzött fejre ugrás. Nem sok, de egy alapvetően puzzle platformerben elégséges volt. A folytatásban ez drasztikusan bővült! Ahogy a történetben haladunk előre, úgy lesz egyre több és több képességünk, ráadásul ezeket amolyan RPG módra egy skilltree-n még fejleszteni is tudjuk. A fejlesztés "kvázi-XP" alapon zajlik. A lecsapott ellenfelekből kék színű energiát nyelünk el, mely egy idő után képességekre, vagy azok továbbfejlesztésére váltható. Az előzményben megismert, a kényszeres összetördelés áldozatává váló sárga színű kristályok (Sunstone) nagy erejű támadást jelentettek, itt azonban egyszerű pajzs szerepet töltenek be, vagy éppen széttörésükkel sebzik/rövid időre megbénítják a közeli ellenfeleket. Később a fellelhető titkos alkatrészeknek hála, egyéb extra tulajdonságokra is szert tehetünk.

Nem véletlenül tartom azon álláspontom, hogy valahol ez a játék egy totyogós Kratos, ugyanis ebben a 2. részben még több elem került állt a Santa Monica által kreált legendából. Nem áll szándékomban most kísérteties hasonlóságokat felemlegetni, de a QTE-k bevezetése miatt nem tudok teljesen szemet hunyni. Egészen biztos, hogy egyes játékbeli eseményeket csak így lehetett volna megoldani? Az első rész ebből teljesen kimaradt, itt sem erőltettem volna...

Szakmázzunk picit. 99%-ban atomstabil 60 frém, igényteleneknek (sajnálom nincs rá jobb szó) menüből bekapcsolható 30 frém.

Miért akarna bárki is a tükörsima 60 képkocka helyett, fele annyit látni a kijelzőjén?

Az átvezetők, melyek szinte mind a játék motorjával lettek megalkotva, viszont néha megcsuklanak, elvész pár képkocka, de nem vészes. Olyannyira nem, hogy mérföldekkel jobban állunk az előzményhez képest.

Jól látszik a grafikán, hogy a korábban sem csúf küllemből, most még többet igyekeztek kihozni és ez többé-kevésbé sikerült is. Nyilván bele lehetne kötni ebbe is, hogy miért nem részletesebb, miért nem előbb a környezet, de mi értelme volna? Ez egy sodró, lendületes, szórakoztatni akaró játék. Semmi más dolgod nincs, mint megint újra kölyöknek lenni és jól szórakozni. Hát olyan nehéz ez? ;-)

Minden egyéb technikai jellemző egyébként eléggé rendben van és ennek nagyon tudunk örülni! Az irányítás kellően reszponzív, a zenék tökéletesen passzolnak a képernyőn látható történésekhez, a hangok, a pálya design, a feladványok, titkos részek is mind-mind rendben vannak. Külön sort érdemel tőlem, hogy a játék már az első naptól szinte teljesen bugmentes! Bár többször írhatnánk ilyet... holott ez kellene legyen a normális. Egy játék önmagában egy termék és ha egy produktum a gyárból kikerülve sérült, hiányos, nem működik jól, arra van egy jó kifejezés: selejt. Nos a Knack 2 ennek pontosan az ellentettje és bármilyen hihetetlen, de én ettől most boldogabb vagyok. Ez a játék ugyanis egy újabb bizonyíték arra, hogy a játékfejlesztésben manapság is lehet tisztességesen összerakott munkát végezni!

Valahol egy külföldi kritika kapcsán azt a marhaságot olvastam, hogy a Knack pontosan az a játék, amit nem akarsz a konzolod mellé megvenni, nem az a játék, amit az új konzolod mellé haza akarsz vinni. Aki ilyet ír, az megvénült... lélekben. A Knack éppen, hogy az a játék, ami visszahozza a klasszikus konzol feelinget. Az a tipikus: Na akkor "playstationözzünk egyet" játék. Készséggel elfogadom, hogy sokaknak már csak a CoD és a Battlefield létezik, de a gaming világ szerencsére nem csak ebből áll. Ráadásul itt van nekünk a co-op mód, így a felhőtlen móka még inkább biztosított, noha az újrázás jelen esetben is kétséges, tehát a szavatosság maradt a régi.

A nehézségi fokozat szint változott valamennyire. Immáron 4 nehézségi fokozat van, a korábbi 3 helyett: easy, normal, hard és a Dark Sou... hát szóval beszabehu nehézség. Nos, a normal fokozat, az a Knack 1 easy fokozata, a hard meg a normalnak feleltethető meg. Kismókusok nyugodtan kezdhetnek normalon, viszont ha már korosabb gamer vagy, megpróbálkozhatsz a nehezebb szintekkel, de előre szólok, hogy az vérpisilős lesz.

Szerencsére, vagy sem, de a 2 rész csak érintőlegesen kapcsolódik egymáshoz. Értelemszerűen jó érzés tudni, hogy ki kicsoda, és, hogy jó pár évvel az előzmény eseményei után járunk az időben, de ezen tudás nélkül is teljességgel élvezhető folytatásról van szó. Az árazás talán egy picit túlzó idehaza, de erről inkább a 27%-os ÁFA tehet, mert a 9.500 Ft-os nettó, már kezd az a kategória lenni, amit akár karácsonyi ajándékként meg lehet venni az ifjú trónörökösnek. 25%-os akcióban viszont nem is lehet kérdés, hogy bárkinek nyugodt szívvel ajánlható, aki egy jópofa akció-platform játékra és felhőtlen szórakozásra vágyik.

Azt hiszem, Cerny-vel picit egy rugóra jár az agyunk. Jó oka volt annak, (a nyilvánvaló anyagi érdekeken kívül), hogy a Knack folytatását kiharcolta. A Knack 2 ugyanis egy szórakoztató, picit sem frusztráló, a szívnek és a szemnek is egyaránt kellemes exkluzív konzolos cím lett, melyben érződik a játékok iránti szeretet. Visszalépést szinte semmiben, előrelépést, fejlődést ellenben számos ponton fel tud mutatni. Részemről az első résszel is jól elvoltam, de a folytatás egyértelműen jobban sikerült. Ha van egy 5-14 közötti gyermeked, akit még nem szédített meg az erőszakhullám, és szeretnéd valami finomsággal meglepni, - hogy aztán majd akár együtt toljátok-, akkor a Knack 2 nektek készült! No meg persze mindazoknak, akik nem savanyodtak bele a nagy szakmázásba és a nehézségi fokozatot feljebb merik rakni. Dőlj hátra, lazíts, szórakozz jól: Playstationözz' ! :-)