HTML

TrueGameTests

A blog célja bevezetni a tiszta, elfogulatlan játéktesztelést, játékvéleményezést, a lehetőségeinkhez képest olvasmányos, laza, szórakoztató formában. Nincs fanboykodás, nincs lefizetés gyanú, mind a kiadók, mind a fejlesztők arcába belevágjuk a szomorú vagy éppen dicső igazságot. Az igazság a kulcsszó! Ezért, ha egészen véletlenül, valami ördögi intrika folytán tárgyi tévedés, elírás szerepelne az értekezések valamelyikében, azt az olvasó feltétlenül jelezni köteles, különben a vármegye 4 fokára fogunk semmit sem tenni. Reméljük érthetőek és világosak voltunk!

Friss topikok

Linkblog

2011.11.26. 15:43 Tinman

Demon's Souls PS3 teszt - másképp, mint mások!

Demon's Souls. A konzolos PS3 exkluzív cím, mely sokaknak semmit sem jelent, más részüknek a cím egyet jelent egy legendával, míg egyeseknek maga a megtestesült gamer pokol.

Játszd végig és döntsd el magad... persze csak, ha elég erős vagy, türelmed és kitartásod egyik legnagyobb próbája lesz ezt garantálom.

A Demon's Souls egy igazi szemét dög!

Elindítod a játékot, látsz egy "bármi lehet belőle" bevezetőt, legenerálod a karaktered, majd a tutorialban találod magad. Méghozzá abban a tutorialban, mely más játékokban mondjuk a középszint, már ami a nehézséget jelenti. Itt már kezded sejteni, hogy valami nincs egészen rendben...

A játék nem sokat magyaráz, nem fáraszt sok dologgal. Lepottyant és boldogulj ahogy tudsz, vagy kiismered a szabályokat és továbbmész vagy seperc alatt hirdeted a játékot, csak, hogy végre elvigyék. Utóbbi esetben súlyos hibát követsz el, ugyanis éppen túladni készülsz életed talán legjobb játékán!

Végül átvágod magad a tutorialon, jön egy boss, "áááá úgyis laza lesz, tutorialba mégse tehetnek megoldhatatlan dolgokat, nem"? De.

Mivel legtöbben elkorcsosult gamerek vagyunk, akik percenként mentenek és persze sír a szánk, ha 3 percenként nincs checkpoint, ezért szokásos hack 'n slash stílusban rontunk neki a bossnak, aki nagyjából 2 ütéssel le is küld minket a Nexusba, vagyis meghalunk... persze nem feltétlenül. Aki már 1x végigjátssza ezt a játékot, az könnyen le fogja vágni Vanguardot (DS nehézségi szintben mérve: 3/10, köhömm), de innen akkor sincs menekvés, kicsivel később ugyanis egy sokkal nagyobb és sokkal hatalmasabb "valami" mindenképpen a Nexusba repít majd. (Érdekességként: A végjáték főszörnye kb. 0/10-es nehézségű, míg pl. az 1-3-as boss 9/10-es ^^)

A Nexusba érkezve kezdődik szépen lassan a Demon' Souls igazi lényege, ugyanis azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, kik ezek az "emberek" és most mit is kellene tennünk. Jön a reménytelenség és elhagyatottság érzése Vol 1, amin nagyban segít, hogy mivel alapból online módban vagyunk -hiszen a PS3 multija ingyenes-, szellemalakokat, vagyis valódi játékosokat látunk majd néha-néha feltűnni egy kis időre, sőt vértócsáikat megérintve animált mementóként jeleznek nekünk, hogy adott helyen bizony valamilyen veszély les ránk. További rendkívül nagy újítás, hogy tudunk egymásnak üzeneteket írni, melyben akár tippeket, akár rossz szándékot is rögzíthetünk. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha van egy szakadék előttünk és jót akarunk a többieknek, akkor írhatunk a peremére egy üzenetet, hogy "Vigyázat mélység!". A beteges lelkületűek pedig a következőt írhatják: "Lépj előre, hogy kincsre lelj!". Ezernyi variáció van, jól el lehet ezzel is tréfálkozni, vagy éppen bosszankodni.

Ha ez nem lenne elég, bizonyos speciális és ritka kövek segítségével átléphetünk egy más játékos világába, ahol segíthetjük vagy éppen vadászhatunk rá.

Elképesztő érzés, amikor remegve araszolsz egy híd aljában, feletted egy hatalmas sárkány körözve perzsel fel mindent ami él és mozog, előtted élőholtak és vérszomjas farkasok hörögnek, majd észreveszed, hogy egy "fekete fantom" (egy másik játékos) az életedre tör! Mi ebből a haszna? Nos 2 dolog lehet: Egy az, hogy tetemes mennyiségű lelket kap, ha végez veled, ráadásul, ha lélek formában volt visszanyeri teljes fizikai valóját, vagyis dupla HP, teljesen visszaállt védelmi értékek, szóval sokan elcsábulnak... viszont!

Nehogy úgy járjatok a nagy lélek hajhászásban, hogy egy beparázott Tinman jellegű játékosba fussatok, aki egyértelműen a tudomásotokra hozza talpig páncélban és kétméteres karddal a kezében, hogy nem kíván harcolni... persze volt aki nem adta fel, drága a világok áthidalására szolgáló kő, kellett neki a sok lélek és a teste is, így csak nem hagyott békén. Egy ideig kergetett, majd amikor eluntam, harcoltunk egy kicsit, gondoltam, ha némileg leverem az életerejét, akkor talán meglátja, hogy hol a helye, de csak nem hagyta abba... végül ledugtam a kardom a torkán, felmarkoltam a lelkeket és konstatáltam, hogy ez sem jön többet ellenem. Így is lett :-)

Nem tudom szükséges-e kommentálnom, hogy az amúgy is veszélyes világban mennyire érdekes helyzeteket teremtődhetnek ennek a furcsa multi élménynek hála.

Aztán beszélgetéseink során szépen kiderül, hogy a Nexusban levők halott emberek lelkei és mi sem vagyunk éppen rózsás helyzetben, ugyanis jelenleg lélek formában vagyunk, nagyobbakat sebzünk ugyan, de életerőnk és védelmi képességeink a felére csökkentek... igen, amúgy is nehéz dolgunk van, így sem tűnik könnyűnek a helyzet, de sebaj, játszani akarunk így haladunk tovább.

Világok kőtábláit látjuk magunk előtt és első ízben, csak az első világba mehetünk, mely leginkább egy középkori vár hangulatát idézi. Szépen megyünk is tovább, majd találkozunk az első ellenféllel, aki egy level nulla senkiházi lelketlen élőholt. Adunk is neki öles suhintásokkal, melyeket az ellen nagy százalékban blokkol, vagy közbe mi is súlyos sérüléseket szenvedünk... a lényeg, hogy rövid úton meghalunk.

Mi a f... van itt?

Na jó... megyünk vissza, kezdjük előröl ezt a középkori rémálmot. Na végre, nagy nehezen leverjük az első ellenfelet, jupiiiii! Megyünk tovább, jön egy hasonló élőholt, meg egy más stílusban harcoló... anyátok! Gyertek csak! Ok, megint meghaltunk. Kezdhetjük előröl.

Tessék? Aham... megint le kell gyakni a lazább dögöt, meg a másik kettőt. Ha megvan mehetünk tovább, mert mondanom sem kell, hogy el lehet futni mellettük, de csak öngyilkos hajlamúaknak javallott úgy továbbhaladni, hogy esetleges hátrálásunk esetén ne kapjunk a lapockánkba egy méretes kardot. Szóval haladunk szépen tovább, ami lassan egy kommandós lépkedéseit idézi, de azért határozottak vagyunk. Mit nekünk ez a japán baromság nem igaz?

Nagy bőszen el is jutunk ezzel a nulla taktikával, talán az 5. ellenfelünkig, majd kezdhetjük megint előröl a pályát. Majd megint és megint és megint és megint és megint. Nem érted?

Fuss neki újra!

Megint meghaltál. Szar az egész, mi?

Vagy te vagy szar. Akkor most menj vissza a Nexusba és gondolkodj el mit csinálsz? Fogod magad, kezedben a pajzs és a kard és csapkodsz veszettül. Ezt csinálod!

Mit csinál az ellenfeled? Sokszor ő is veszettül csapkod (hiszen ez még csak egy élőholt, ne félj ez még semmi!), de ahogy te is, egyszer csak kifullad, megtörik a lendülete, nem tud védekezni... hmmm... nem pont olyankor szoktad minden szökőévben megsebezni? DE!

Na takarodj vissza! Támad az élőholt, pajzs fel! Hallod ahogy a fém fémnek csendül, az élőholt meg rosszallóan hörög a kudarcon, majd újra támad. Pajzs fel! Ez az! Védekezel öreg! Ugye, hogy nem kellett hozzá PHD? Most te jössz, támadj! Hallod ahogy végre a hideg penge húst szakít, jól eső érzés, de nincs idő örömködni egy találattal nem csinálsz itt nyarat. Visszatámad és te is támadsz... meg is van az eredménye a zombi halott, te meg szereztél egy súlyos sérülést, mert türelmetlen voltál. Na gyerünk tovább!

Lassan haladsz, de végre védekezel, még ha nem is túl gyakran és túl jól, de haladsz előre, az átlag élőholtak már nem nagy probléma, csak ha elsieted. És te még mindig sietsz és most haltál meg kereken harmincadszorra és megint kezdheted újra.

2 órája játszol és még mindig sehol sem tartasz. Nagy kalap f*s ez a program! Rohadjon meg aki kitalálta, hát mit képzelnek ezek, hogy az ellenfelek védekeznek, meg se save, se checkpoint... ööööö....

Kínkeservvel eljutsz egy részre, ahol egy talpig páncélba öltözött, lángoló kékes szemű, kardos démonharcos vár rád. Most már van rutinod, így tudod, hogy... nem, valójában azt tudod, hogy most és még vagy 10x itt meg fogsz halni. Ennyi rutinra tettél szert körülbelül -.-

Éééééés igen, megint kezdheted előröl. Mert most meg azt hiszed, hogy a pajzsod az istened. Hát tévedsz barátocskám, a pajzs mire való? Védekezésre! Mi történik, ha védekezel és megcsapnak? Hárítasz, ellenállsz, fogy az erőd és a kitartásod a rád mért ütések erejétől, amit értelemszerűen csak kisebb pihenés után tudsz feltölteni, pontosan úgy, mint egy valós harci szituációban! Nem támadhatsz örökké és nem is védekezhetsz örökké!

Na mássz vissza szépen addig a démonig. Eddig azt hitted, hogy nagy játékos vagy mi? Hát most megmutathatod, de eddig csak azt mutattad meg öregem, hogy igazi puhapöcs vagy, kb. a nagypapa stílusában játszod ezt a játékot lúzer...pfff.

Ok, ott áll előtted, még nem vett észre. TERVEZZ! GONDOLKODJ! Hol rontottad el már vagy 20. alkalommal? Látod, idáig milyen könnyű volt most elverekedni magad, ez sem lehet lehetetlen, hiszen mégis csak az első pálya 1. szintjén vagy! (Hahahahahaha!)

Vigyázz észrevett, támad! Védekezz! Ez az... basszus az erőd felét leverte, ez durvább sokkal, mint a korábbiak! Még egy ilyen csapás és teljesen feltöri a védelmed! Megint támad... hátra és védekezz! Remek! Hallod ahogy a hatalmas acélpenge a levegőt hasítja, ez hívják csúnya luftnak... lényeg, hogy nem téged ér. És ott egy támadható rés a védelmén! Most szúrj!

A kardod vajként szeli át a míves páncélt és érzed ahogy démon lelkesedése kissé alábbhagy, megtántorodik, de már támad is vissza! Még szerencse, hogy pajzs mögül támadtál, így ezt most megúszod, a szerencsétlenje meg hátrahőköl, hiszen az ütés erejének valahol ki kell törnie, a pajzsod pedig szépen visszaverte ezt az erőt, te pedig végre nem habozol és döfsz, egyenes előre! Végre mellkason szúrtad! 

Szép munka, csak valami furcsa történik... hátrál... mi a f...? A szájához emeli a kezét, valamit eszik! Ó b. meg! Gyógyítja magát! Már késő, újult erővel támad és te a nagy döbbenetedben leeresztett pajzzsal, leszegett karddal kapod pontosan szíved kellős közepébe a végzetes döfést, melynek hatására térdre rogysz, egy picit még forog veled a világ, az utolsó dolog amit látsz a két lángoló szempár. Megint legyőztek, ismerős érzés jön: újra meghaltál.

De miért? Mert egy ostoba játékként kezeled a Demon's Souls-t, holott ebben a történetben a legnagyobb idióta eddig te voltál. Rush? Speedrun? Tank? Nevetséges vagy, szellemülj át, vagy cseréld el a Harry Potter "tökömtudjahányra" az való neked... vagy akár vissza is mehetnél immáron 50. alkalommal és megpróbálhatnád megtervezni, hogy végzel az első pálya, első szintjének egy teljesen átlagos ellenfelével. Ez így leírva is elég nagy szégyen rád nézve nem gondolod? Na hajrá!

Hát igen, így kezdődik a Demon' Souls eleje és higgyétek el ez még csak egy kis petting, de valójában a kézfogás státusza se nagyon ^^

A Demon' Souls maga a kihívás. Minden ízében arról szól, hogy túléld. Szerény véleményem szerint a DS egy új műfajt teremtett, méghozzá az RPG-survival műfajt. A játék végigjátszása során a létező összes módon meg fogsz halni és rém nehezen érted csak meg a játék valódi mélységeit. Beleölsz 20 órát és még csak a felszínt karcolgatod. De ha kellően kitartó vagy, egy valódi és különleges élményben lesz részed és sok mindent át fogsz értékelni a játékokkal és a játékiparral kapcsolatban is. Mert...

Technika.

A DS nem gyönyörű. A felbontás eleve 720p, a textúrák közepesek, néhol sok a rece, néhol a frame piszkosul le tud esni és ritkán fogunk csak elismerően csettinteni a grafika láttán. A karakterek animációját korrektnek mondanám, ehhez a játékhoz, ebben a közegben ez így vállalható, jól teszi a dolgát. A színek tekintetében sem élhetünk panasszal, hiszen dark fantasy játékról lévén szó, ne várjunk rózsaszínű lepkéket, kéklőn ragyogó égboltot és Uncharted színvonalú kontrasztokat.

Mégis kegyetlen mód egybe van gyúrva az egész. A játék hangulata minden egyes világban más és más, de mindegyikben elveszve és kiszolgáltatva fogjuk magunkat érezni. Egy idő után annyira ránk telepszik ez a hangulat, hogy berezelt kismókusból, szépen lassan ravasz vén rókákká válunk, akik előbb ütnek aztán kérdeznek és minden sarkon a leghalálosabb veszélyt tételezik fel. Ez utóbbi a DS végigvitelének alapfeltétele.

Itt egy percig sem működik, hogy rohanok előre, aztán lesz ami lesz. Valami lesz az biztos: Game Over felirat, meg loading képernyő a Nexusba. Már pedig ez a hely bármennyire is menedékként funkcionál, jobb, ha kerüljük, ugyanis ha itt vagyunk, akkor biztosra vehetjük, hogy bárhová is megyünk majd vissza innen, ott az ÖSSZES ellenfél újratermelődött, kivéve a megölt főszörnyeket, melyeket nagy százalékban vérverítékkel fogunk tudni csak leverni.

Ha ez mind nem lenne elég, akkor elmondanám, hogy fejlődésünk nélkülözhetetlen eleme a lelkek gyűjtése, melyeket a ellenfelek leölése után kapunk. A gond csak az, hogy ha meghalunk, kereken 1 db. esélyünk van arra, hogy halálunk helyszínére visszamenve felszedjük az elhagyott lelkeket, mert ha út közben az ÚJRATERMELŐDÖTT ellenfelek lenyomnak minket, akkor elbuktunk több ezer vagy akár tízezer lelket, ami a játék nehézségét tekintve meglehetősen katasztrofális esemény, hiszen nincs lélek, nincs fejlődés, nincs láb, nincs csoki, vagyis amit eddig végigharcoltunk annak sok értelme nem lesz. Persze az újratermelődő ellenfelek bár növelik a nehézséget, de egyúttal lehetőséget is biztosítanak számunkra arra, hogy egyre erősebbé váljunk. Véleményem szerint a DS első körben nem abszolválható némi farming vagy ha úgy tetszik happy grind nélkül, mert egyszerűen nem leszünk elég erősek ahhoz, hogy továbbhaladjunk. A grindelés másik nagy előnye, hogy piszok módon kitanuljuk az ellenfél minden mozdulatát, így egy idő után a korábban legyőzhetetlennek hitt ellenfeleken úgy gázolunk majd át, mint.... de nem itt :-D

Ebben a játékban 40. soul szinten 2-3 db. level senki is durván széjjel tudja szedni az embert, ha nincs észnél. Az átlagos ellenfelekben nem az a nehézség, mint más játékokban, hogy több HP-juk van és többen vannak, hanem az lesz a nehézség, hogy nagyot képesek sebezni és meglehetősen jól harcolnak.

Pontosan ez az egyik ok amiért a DS olyan nagyszerű játék. Valódi kihívást és harci feladványokat tartogat az első percétől egészen a kb. 60. órájáig. Nekem személy szerint nagyjából 50 óra (70. soul lvl) alatt sikerült meglátnom lepergő credits listát, de engedtessen meg azt mondanom, hogy én egy picit komolyan álltam a játékhoz és azért egy icike-picikét több kitartással rendelkezem, mint az átlag ;-)

A DS másik előnye a beleölt fantázia mértéke. Mind a helyszínek, mind az ellenfelek, mind pedig a bossok annyira, de annyira egyediek és ötletesek, hogy első körben én általában direkt nem is küzdöttem csak bambultam, fürkésztem a támadási sorozatokat, reakciókat figyeltem meg, egyszóval próbáltam meglátni azt a bizonyos "rést a pajzson", mely mindig ott van, csak néha nagyon meg kell szenvedni érte. Sok esetben megeshet, hogy egyszerűen rossz felszerelésben és rossz fegyverrel próbálkozunk. Kudarcaink száma végtelen, az azért intő jel, amikor úgy gondoljuk, hogy erősek vagyunk, harcba bonyolódunk, majd egy erős ütésünktől 6 pontnyi sérülést szenved a boss, a 6000-ből. Ilyenkor szálljunk magunkba, gondolkodjunk, elemezzünk, alkalmazkodjunk és meglesz a megoldás.

Korábban már említettem a világokat, melyekbe a Nexus-on keresztül léphetünk be. A DS ott veszít el véleményem szerint kapásból tömegeket, amikor tulajdonképpen a LEGNEHEZEBB "pályán" kezdeti velünk harcot és persze esze ágába nincs számunkra szólni az 1. szint teljesítése után, hogy nem biztos, hogy az 1-2-nek kéne következnie, próbálj meg esetleg más világokat is.

Tudom és hiszem, hogy a berögzült gamer szokások miatt sokan esnek abba a hibába, hogy LVL 1 után, szerintük LVL 2 következik, pedig nem. Ne úgy tekintsünk a DS világaira, mint letudandó szintekre... inkább kezeljük őket úgy, mint helyek, ahová bármikor elmehetünk, de arra azért készüljünk fel, hogy egyes helyek nehezebbek lesznek a többinél, egyes bossok iszonyú nehezek lesznek alacsony fejlettségi szint mellett, míg mások érthetetlenül könnyűek. Ez utóbbi helyzet általában akkor következik be, amikor kiderül, hogy ezt a szintet érdemes lett volna a játék elején megerősödésre használni és nem jól felfejlődve idejönni. Ez már csak azért sem mindegy, mert eleinte kevés lélekhez jutunk hozzá és kevés lélek is szükséges karakterünk fejlesztéséhez, míg később rengeteg lélek kell egyetlen tulajdonság pozitív irányú változtatásához, így nagyon nem mindegy, hogy halálra szívatjuk magunkat, vagy gondolkodva mászkálunk az egyes szintek közt.

Ismétlem, a játék maximálisan nem gamer friendly! Nincs térkép, nincs nagy zöld nyíl a fejünk felett, hogy a NEM lineáris(!) pályákon el ne tévedjünk, sőt a tutorial végeztével nulla, zéró segítségre számítsunk, ráadásul egy bizonyos pontnál, ha rosszul döntünk hatalmas veszteséget szenvedhetünk el, ami akár azonnal az adathordozó széttöréséhez vezethet. Spoilerben leírom, mert nem szeretném, ha bárki kárt tenne magában vagy másban 30 órányi kudarcba fulladt játék után: SPOILER JELÖLD KI---> Találni fogunk az egyik szinten egy lógó kalodába bezárt tagot, aki kéri, hogy szabadítsuk ki, ha kiszabadítása után nem végzünk vele azonnal (jó kis páncélja van ráadásul, szóval mindenképpen megéri), akkor az ürge a Nexusba kerül és a kacatainkra vigyázó karaktert, sőt a kovácsot is nemes egyszerűséggel megöli. Ez hatalmas veszteség lehet, ha fontos dolgokat tartottunk a ládánkban. SPOILER VÉGE!

Ha ez mind nem lenne elég, tudom még fokozni: Nincs kereskedelem! Összeszedhetünk minden vackot, ha akarunk, de eladni nem fogjuk tudni senkinek. Lelkekhez csak a démonok öldöklése során juthatunk hozzá. Ráadásul jól gondoljuk meg mikor mit teszünk az NPC-kkel, mert bármennyire is úgy tűnik, hogy passzívak, tetteink befolyásolják viselkedésüket és néhányukkal egyes világokban is összefuthatunk. A DS-ban egyébként játszhatunk rossz fiút is, még az endsequence is más lesz, sőt egyes fegyverek is másként fognak viselkedni a kezünkben, az NPC-kről nem is beszélve. Szóval a leghasznosabb túlélési tipp a DS-ban: Maximális óvatosság és körültekintés!

Sajnos minden jónak vége van egyszer és a DS végjátéka meg sem közelíti a játékban végig tapasztalt epikus csaták színvonalát, de talán nem is vártunk mást. A DS nem babusgat, nem halmoz el színes lufikkal, csak közli, hogy örülj, hogy még élsz. A játék végeztével szomorúságot éreztem. Egyrészt mert katartikus harcot vártam, másrészt mert vége lett a csodának és ezután a játék után most hogyan tovább? Mély bennem az űr, melyet a játék hagyott és ha most valaki azt mondaná, hogy játsszak egy Mass Effect 2-vel felháborodva legyintenék. Hol van ehhez a címhez bármi? Nincsenek ilyen játékok, pedig lehetnének... helyettük vannak ilyen Geow 3-ak, ahol a lineáris pályákon, csak nyomni kell előre a kart agyatlanul. Siralmas a játékipar helyzete és iránya, pedig eddig azt gondoltam sok a fény az alagútban, de most jóval pesszimistábban látom a jövőképet.

Ha nem jelent volna meg pár hónapja a Dark Souls (mely a DS utódja, szintén a From Software berkeiből), akkor ez a játék egyedülálló lenne műfajában és a survival-RPG megszületése már eleve nagy dolog, hiszen mint tudjuk nincs új a nap alatt, nehéz újat kitalálni, de úgy gondolom a From Software-nek ez maximálisan sikerült. A DS a legjobb bizonyíték arra, hogy a játékmenet az egyetlen és igaz mindenható a gamer birodalomban és játékként nézve az összképet ez a játék, azonnali klasszikus:

9.5/10

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://tgamet.blog.hu/api/trackback/id/tr273413265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Revolutionist 2014.05.12. 23:19:37

Hát... megnéztem a Dark Souls-t... ehhez már nagyon elborult fanatikus hardcore gamernek kell lenni, hogy valaki ezt a szivatást élvezze... engem ez már nem szórakoztat. Nem azért játszom hogy idegeskedjek, és kudarcélmények végeláthatatlan sora után legyen némi sikerélmény... sem idegzetem, sem időm nincs erre... szóval ez a műfaj bár biztos hogy érdekes egyedi és elit, réteg műfaj marad...

Tinman 2014.05.27. 19:40:25

Írhatnék róla oldalakat, hogy miért éri meg mégis megismerni, de inkább csak a lényeget:

Egy játék amiben, bár a karaktered fejleszted, mégis te magad fejlődsz!