HTML

TrueGameTests

A blog célja bevezetni a tiszta, elfogulatlan játéktesztelést, játékvéleményezést, a lehetőségeinkhez képest olvasmányos, laza, szórakoztató formában. Nincs fanboykodás, nincs lefizetés gyanú, mind a kiadók, mind a fejlesztők arcába belevágjuk a szomorú vagy éppen dicső igazságot. Az igazság a kulcsszó! Ezért, ha egészen véletlenül, valami ördögi intrika folytán tárgyi tévedés, elírás szerepelne az értekezések valamelyikében, azt az olvasó feltétlenül jelezni köteles, különben a vármegye 4 fokára fogunk semmit sem tenni. Reméljük érthetőek és világosak voltunk!

Friss topikok

Linkblog

2011.09.04. 12:05 Tinman

Duke Nukem Forever PC teszt

Kisebb gaming szünet után -jóvanna' a KB: Armored Princess + CW volt vagy 120 óra-, újra szeretném kiönteni kicsit a bilit, aztán megnézzük mit találunk benne.

Nehéz szülés

Sok teszterrel ellentétben, én bizony vagyok olyan vén, hogy gyakorlatilag 0-day játszogattam annak idején, az Apogee Software gondozásában megjelent 2D-s platform játékkal. Alapelvünk az őszinteség, így nem fogok itt kéjes nosztalgiával elmerengni azon, hogy micsoda fantasztikus és utolérhetetlen játék is volt a Duke Nukem I platformer, mert nem volt az.

Kertelés nélkül: középszarnak mondanám inkább és ezerszer szívesebben játszottunk a Turrican xy részével, sem mint ezzel a pár óra alatt letolható kezdeménnyel. Megmondom a frankót, gőzöm sincs miért is jutott eszébe aztán az Apogee-nek 2 évvel később még egy részt kitolni belőle, bár az tény, hogy emlékeim szerint az kellemesebb darab volt, de már csak az rémlik, hogy végigtoltam, de semmi maradandó... arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy a szintén ezekben az években megjelent Lost Vikings mennyire szíven talált. Viszont ez utóbbi esetében, anno egyszerűen nem voltam elég ügyes/agyilag fejlett/rutinos, hogy végig is vigyem, aztán pár éve NDS-en megtörtént a csoda és amikor mások éppen a legújabb 3D-s csodákkal élvezkedtek, én a mennyekben jártam ezzel a ma is csodálatos platform játékkal és végre megláttam a lepergő credits-et. Felemelő érzés volt :-)

Miért mondtam ezt el? Mert vannak az emlékezetes platformerek és vannak a felejtősök, a Duke 1 és 2 abs. a felejtős kategória.

Ennek fényében pedig tényleg meglepő, hogy a 3D Realms látott benne fantáziát és elkészítette a zseniális Duke Nukem 3D-t, 3 évvel a 2. rész után. Ezt a játékot már jóval többen ismerhetik és aki nem játszott át vele multiban nyarakat, az kérem haladjon szépen tovább a "nőklapjacafe" felé.

Sokaknak talán egyáltalán nem lesz ismerős a null modem kifejezés, de bizony mi így is toltuk Duke-al multiban, sárga Ikarusz buszon zötykölődve egymáshoz a nagy dög CRT monitorokkal és gépekkel. Emlékszem annyit szoktunk gémelni, hogy egymásnak készítettünk kaját :-) Östeni' pizzát szoktam kreálni :-D

Aztán talán egy fél vagy 3/4 évvel később megvettük életünk első modemjeit, szerencsére akkor már volt 33.6-os, nem csak 14.4-es, mert ez utóbbi ultragáz volt. Azzal is sokat toltuk, baromi sok tel. számlát fizettünk akkoriban :-/ Sajnos mind a null modem, mind pedig a PCI-os modem elég sokat szakadozott, a modemet meg nem volt egyszerű belőni sem... emlékszem az én Rockwell-em egy raklap jumpert hordott magán, COM port, baud rate, IRQ, DMA és mindezt manuálisan kellett állítgatni... voltak ott finomságok. Aztán vettünk hálókártyákat 10-est áfkorz' és forrasztgattuk a BNC kábeleket, végelzárókat cserélgettünk, etc. Simán 2-3 évet elvoltunk a Duke Nukem 3D multijával. Sokan azt sem tudják már, hogy mik ezek a dolgok és pontosan ők azok, akik lehúzták az új Duke-ot is a wc-n.

Nem szeretnék itt történelemórát tartani arról, hogy mennyire elképesztően mostoha sors jutott aztán a Forevernek, mert aki erről nem tud, nem olvasott róla az évek során, az nem igazi gamer... femina.hu vót' már ma?

Jómagam a gyűjtői kiadást vásároltam meg a játékból, bár be kell valljam, hogy az első előrendelésem, -a kritikákat olvasva és a vérszegény demót követően- azonnal lemondtam. Aztán nem sokkal később egész jól leakciózták a terméket, lélektani határom körül tendált már az ára, így most gazdagabb lettem pár Duke relikviával, aminek most már örülök, főleg annak fényében, hogy végigtoltam a játékot is.

Kezdjük.

Úgy velem bármilyen játékról is beszéljünk a legfontosabb tényező, mely végül aztán eldönti, hogy rossz vagy jó produktummal van-e dolgunk, az nem más, mint a játékmenet. Hiába néz ki lélegzetelállítóan a grafika, hiába szólnak epikus zenék 7.1-ben és hiába kés a vajban az irányítás, ha halálra unjuk magunkat és állandóan alt+tabolunk, hogy közben megnézzük a leveleinket, csekkoljuk a kedvenc fórumunkat vagy ne adja ég azután vizslatunk, hogy mennyi fejezet is van még hátra. Nyugodtan állíthatom, hogy a DNF esetében ilyenről szó sincs, mert mire az unalom halovány szikrája felsejlene, azonnal valami merőben mást kell csinálnunk. Ez pedig jó, ugyanis normal fokozaton nagyjából 14 óra alatt egyszer sem unatkoztam, kifejezetten üdítően hatott ez a nem is olyan kevés órácska rám.

Tény, hogy a játék kifejezetten lineáris, mégsem morog érte az ember, mert van sodrása, van íve az egésznek és egy idő után kifejezetten várjuk, hogy milyen agyament ötlettel állnak elő az soron következő fejezetben.

No womens allowed!

Bizony kérem, a DNF olyan szinten hímsoviniszta, hogy a beleéléssel egyetlen perc gondunk nem lesz uraim. Folyamatosan, egészen a játék 90%-ig kapjuk a cicivel, a mellel, a másodlagos nemi jellegekkel kapcsolatos utalásokat és piszkosul élvezzük is... nincs is annál szebb dolog, mint a falból ránk meredő 3 db. gigászi, tejtől duzzadó mellet jól megpaskolni, miközben még a szemüvegünkre is jut a nedűből. Öööö... vájunk csak, ezt nem én írtam! Meghekkelték a blogot! Vagy nem :-P

Aztán ott vannak még a tangás popójú lányok, a vadászat a vibrátorra, a tamponkiadó automaták, hogy a fedetlen keblű hölgyeket ábrázoló naptárakat már ne is említsem. Fun hevön! Ehhez még hozzájön Duke keménykedő szövege, a bigfoot száguldások, a "törpe" üzemmód, a kifejezetten kellemes zene és máris elfelejtjük a játék egyik legdurvább Achilles-ínát a küllemet.

Az idő vasfoga

Gyakorlatilag köztudott gamer körökben, hogy a játék alatt nem egyszer, nem kétszer cseréltek motort, a régi trailereket megnézve pedig arra is rájövünk, amit persze szajkóztak is, csak nem hittük el, hogy sokszor szinte tényleg a nulláról kezdték újra hercegünk kalandjait. Komplett pályák és ötlet hegyek maradtak ki a végeredményből (51-es körzet, motorozás, platóról történő kaszálás a sztrádán, Las Vegas, etc.), melynek egyáltalán nem örülünk. Ez utóbbi dolgok tükrében sajnos az embernek mégiscsak olyan érzése támad, hogy gyorsan összeszórtak valamit, mert már nem lehetett tovább húzni.

Az egyik legjobb bizonyíték erre, hogy egyes pályákon 2-3 éves grafikai színvonallal találkozunk, míg máshol 5-6 évessel és oltári nagy szerencséje a DNF-nek, hogy a rengeteg ötlettel elvonják a hibák keresésétől az ember szemét, de azért látjuk, amit látunk. Muszáj az egész játékra úgy tekinteni, hogy oldschool őrjöngés, mert ha nem így teszünk és a Crysis 2 külleme az etalon, akkor végig fújjogni fogunk. Nem szabad! Át kell szellemülni és úgy nekiesni, mintha most akarnánk végigtolni az akkoriban kimaradt Quake 4-et, mert kb. az a színvonal küllemben.

Sajnos az optimalizáció sem az igazi. Egy 4 magos PC-n, 2 GB Vram-al szerelt gépen, SSD-vel lehet egy korrekt szintet előcsalni maximális grafikai beállítások mellett a játékból, ami rossz ómen. Ráadásul még SSD-ről is képes kínos másodpercekig töltögetni, és a betöltést követően még 2-3 mp-ig tart mire megkapjuk a beállított magasabb textúra részletességet. Ez nálam éppen a jó ízlés határán volt, de egy lassabb gépen, borzalmas élmény lehet ezt így végigjátszani, mert meghalni és aztán töltögetni nem is olyan nehéz.

Jómagam normal fokozaton abszolváltam és volt 1-2 hely ahol többször is elkenték a szám, de szerencsére ez maximum a taktika helytelen megválasztása miatt következett be és nem pedig azért, mert ütős az A.I. Sajnos nem, nem ütős. Igazából egy "minden áron előre Duke felé" algoritmust kapott az összes, így legtöbb esetben piece of cake elkenni a szájukat, de azért 1-2 boss tud csúnya dolgokat is művelni velünk.

PC-n az irányítással nagyvonalakban nincs különösebb gond, de ez csak átkonfigurálás után igaz, mert alapból valami rém elcseszett keymap van belőve. Oltári hiba, hogy a fegyverváltogatás közben sem a gránátok, sem pedig a bónusz tárgyak nem választhatóak ki, így nem is nagyon szenved az ember szteroidok, sör, illetve a holoduke használatával, mert kényelmetlen őket előhozni.

Tugedör, forevör, sztéj in máj hárt...

Állítom, ha ez a játék 5 éve jelenik meg ebben a formában, akkor oltári nagyot szól... imádná a szakma és a nép, az istenadta nép! Így viszont csak a rajongók és a magamfajta átszellemülők képesek 2011-ben jól szórakozni, ez pedig kevés. Ráadásul értékelni is nehéz, mert ma már nem divat ez az oldschool játékmenet, ahogy a grafika is már a felejtős kategóriába tartozik, így ha számtani közepet veszünk, akkor lesújtó értékelést kapunk, de mivel ez a játék amúgy is annyira különleges, igazi játéktörténelmi monument ezért egyszerűen csak egy összhatást mondanék, az pedig:

7.5/10.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://tgamet.blog.hu/api/trackback/id/tr13201709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.