HTML

TrueGameTests

A blog célja bevezetni a tiszta, elfogulatlan játéktesztelést, játékvéleményezést, a lehetőségeinkhez képest olvasmányos, laza, szórakoztató formában. Nincs fanboykodás, nincs lefizetés gyanú, mind a kiadók, mind a fejlesztők arcába belevágjuk a szomorú vagy éppen dicső igazságot. Az igazság a kulcsszó! Ezért, ha egészen véletlenül, valami ördögi intrika folytán tárgyi tévedés, elírás szerepelne az értekezések valamelyikében, azt az olvasó feltétlenül jelezni köteles, különben a vármegye 4 fokára fogunk semmit sem tenni. Reméljük érthetőek és világosak voltunk!

Friss topikok

Linkblog

2011.04.27. 11:00 Tinman

Vanquish XBOX360 teszt

The hype train is comin', gotta keep on runnin'...

Ahhoz, hogy a Vanquish-t megértsük és helyén kezeljük, előbb merengjünk el egy kicsit a "fanboy" jelenségen. Fanboyok-nak hívjuk azokat az embereket, akik szinte habzó szájjal képesek megvédeni szerelmük tárgyát, mely lehet egy konzol, lehet egy rendszer, lehet egy játék. Nem igazán értem őket, mert se hasznuk, se önigazolásuk nem származhat abból amit művelnek, hiszen tudjuk, hogy tökéletes nem létezik, így teljesen felesleges egy tökéletlen valamit ajnározni. A Vanquish sem tökéletes, de nagyon igyekezett... értékeljük!

A Vanquish kapcsán egyébként a Halo fanboyok jutottak rögtön az eszembe és azok a tesztelőnek titulált cikkírók, akik pókerarccal szórják a 9/10-eket, ne adja ég a 10/10-eket az éppen aktuális Halo-ra. Valljuk be: Ez vegytiszta hazugság. A Halo jelenségről sokat tudunk, az időben elinduló hype-trainre rendre tízezrek szállnak fel és fejükön Másztercsíf sisakkal, mókás flood buborékokat fújnak örömükben minden testnyílásukból. Köszönjük.

Mi köze a Halo-nak a Vanquish-hez? 

Akciójáték, lövölde mind a kettő és mind a két esetben egy marcona páncélost terelgetünk. Tény, hogy az egyik a "nézdahátam" műfaj képviselője, míg a másik lövöldeszimulátor, de tessék elhinni nekem, hogy a single kampány, mind a két esetben sok hasonlóságot hordoz. Szerencsére alapvető különbségből azért akad szép számmal.

Kezdjük azzal, hogy a Vanquish 7 órás kampánya alatt, egy sokkal rokonszenvesebb hős jellem bontakozik ki előttünk, mint a Halo összes részében. Aztán folytassuk azzal, hogy a ránk aggatott páncél a Vanquish esetében majdhogynem még kávét is főz, annyi baromi jó tulajdonsága van, míg a Halo esetében ezen funkciók meglehetősen limitáltak, GeoW esetébe meg csak úgy rajtunk van és örüljünk. Sam (Vanquish) a rucinak köszönhetően, nem csak durva találatokat képes elviselni, de van itt kérem bullet time, térden csúszkálás, vetődés, felturbózott melee ütleg, szaltó hátrafelé, sérülésfüggően bekapcsoló auto bullet time, zoom mód a sisakba, és pályánként még 3 szál cigi is dukál :-) Vagány! Nem gagyi, vagány!

Jaszintó' bekaphatod

Minden Halo és a 2 GeoW részen is átrágtam már magam és azt kell mondjam a Vanquish olyan elegánsan, tisztán, jól működően elveri az említett címeket, hogy a szemünk könnybelábad. Mert zseniálisan jól működnek a mozgáskombinációk, becsúszunk, ha akarunk lassítunk egy keveset, közben térdelve osztjuk a fejlövést a fedezékig csúszva, majd hátraszaltó, váltás RPG-re, tűz... és mire elmúlik a bullet time szétlőtt roncsdarabok szerteszét... levezetésként pedig egy szál cigi. Zseniális, stílusos. Na ez a kickass nem a Geow 200 kilós ólomkatonái. Mondtam már, hogy zseniális? ;-)

Nincs multi? Hát az igényesebb játékosoknak ez max. pozitívum... szerencsére itt nem kell KiII@HZOLEEE14-el és társaival fárasztani magunkat. Ebben a játékban kizárólag egy coop multit tudnék elképzelni, de azt nagyon. Elképesztően ütős lenne nehezebb fokozaton vállvetve harcolni valakivel. Mehetne fel a youtube-ra, mint akciófilm.

A játék pályatervezése mesteri. Valójában lineáris, de minden olyan piszkosul igényesen, magától értetődően van tálalva, hogy eltelik pár act, mire észbe kapunk, hogy átvertek minket! De nem haragszunk, nem tudunk haragudni, mert néha tátjuk a szánk az űrben lebegő mesterséges kolónia tervezésén, legtöbbször pedig a szájtátás = halál. Bámészkodni nem nagyon van időnk, mert mint a Mirror's Edge esetében itt is pereg az akció, hajtanak előre minket, harcolunk, túlélünk, elkerülünk, megúszunk, menekülünk vagy éppen csúnyán berágunk. Egyetlen egy esetre sem emlékszem a játék során, amikor azt mondtam volna, hogy hát ez most unalmas, repetitív, mikor lesz már vége? Éppen ellenkezőleg! Fájó szívvel konstatáltam minden act elején, hogy vészesen közeledek a végjátékhoz. Igen, a Vanquish rövidke, könnyebb fokozaton NEM szabad nekiállni, mert különleges páncélunknak köszönhetően így is elég erősek vagyunk, és egy tapasztalt gamer számára a normal is könnyű.

De miért könnyű? Azért mert itt minden működik, méghozzá jól. Valóban jól használhatóak az egyes fegyvertípusok, a helyzettől függően, hol egyikre, hol a másikra lesz szükségünk. Nincs gond az irányítással sem. Sam azt teszi és akkor, amikor mi szeretnénk, nincs késés, lassú reakció, itt ha meghalunk azt saját magunknak köszönhetjük. Nincs clipping, nincs grafikai bug, nincs framedrop, és semmibe se fogunk beakadni. 

Picit nekem fájt, hogy átugrani tárgyakat viszont nem tudunk. Ezt nem igazán értem és bár a pályák tervezése szánt szándékkal olyan, hogy az előre ugrásra nincs szükségünk, azért eltudtam volna képzelni egy olyat, hogy felugrunk, belassítunk és körbe forogva osztjuk a népet... igen, volt egy ilyen átvezető, de a gyakorlatban ezt nem tudjuk kivitelezni.

Annyira elképesztően jól kitalált játék lett a Vanquish, hogy minden kis porcikáján érezni azt az igazi japán precizitást, mely nem csak a játékaikra jellemző. Kötekedni akarok, de nem tudok mibe belekötni... erősen izzadságszaggal persze szidhatom a sztorit, de azt sem teszem, mert a kezdeti sutasága ellenére szépen kialakul, kellemessé, befogadhatóvá válik és ebben nagyban segít, hogy Mesterszakácsunkkal ellentétben, itt Sam érzelmi reakciói által sokat megtudunk főhősünről, így értelemszerűen könnyebb vele azonosulni.

Hihetetlenül jó érzés, amikor az ember már az első 5 percben biztosan tudja, hogy aranyröggel akadt dolga és nem fog csalódni később sem. Valahogy a Halo-k esetében én mindig csak ezt éreztem, hogy korrekt darabok, de nem fogom a számat tátani és nem fogok róla áradozni sem... és így is lett.

Említettem már, hogy nincs framedrop. Nincs, tényleg nincs. Végig úgy siklunk, szállunk, repülünk át a pályákon, mint forró kés a vajban. Nincs kínlódás, hogy most merre kell menni, most mi kell kikapcsolni, most melyik részét lőjem, most ? Csak akció, adrenalin és totális élvezet van. Olyannyira, hogy bár nem szeretek 2x végigjátszani egy játékot, de feltétlenül egy hard fokozatot még megengedek magamnak, mert muszáj és mert tudom, hogy annyi módon teljesíthetek egy harci szituációt, hogy úgysem fogom megunni.

A szaGsajtónak ezúton üzenném, hogyha a Geow-ra és az összes Halo részre ment a 9-es vagy afeletti értékelések szórása, akkor nehogy már a Vanquish ne érdemelje meg azt a kilencest pusztán azért, mert MÉRFÖLDEKKEL kisebb hype övezi. Ne a marketinget értékeljük már könyörgöm!

A Vanquish kérem egy míves japán szamurájkard lett és eszméletlen jó vele ölni.

Ez bizony 9/10. KÖTELEZŐ!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://tgamet.blog.hu/api/trackback/id/tr622858813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.