HTML

TrueGameTests

A blog célja bevezetni a tiszta, elfogulatlan játéktesztelést, játékvéleményezést, a lehetőségeinkhez képest olvasmányos, laza, szórakoztató formában. Nincs fanboykodás, nincs lefizetés gyanú, mind a kiadók, mind a fejlesztők arcába belevágjuk a szomorú vagy éppen dicső igazságot. Az igazság a kulcsszó! Ezért, ha egészen véletlenül, valami ördögi intrika folytán tárgyi tévedés, elírás szerepelne az értekezések valamelyikében, azt az olvasó feltétlenül jelezni köteles, különben a vármegye 4 fokára fogunk semmit sem tenni. Reméljük érthetőek és világosak voltunk!

Friss topikok

Linkblog

2011.04.07. 10:23 Tinman

Castlevania - Lords of Shadow XBOX360 elméledések, teszt

Petting

Miért vettem meg a "legújabb" Castlevania részt? -kérdezték páran. Bevallom őszintén csak a korábbi platformokon játszott, de sajnos soha végig nem vitt részek kellemes, abs. egyedi hangulata motivált, na meg az, hogy egész kellemes áron sikerült beszerezni.

Talán 2-3 hónapja is ott hevert szó szerint félredobva az íróasztalomon, amikor eszembe jutott, hogy illene foglalkoznom is vele, nem csak vásárolgatni a különféle címeket.

A jellegzetes zöld színű tokot kinyitva már eleve gyanús volt, hogy 2 lemezzel van dolgom. Ez abban az esetben szokott manapság előfordulni, ha valami szentségtelenül hosszú terveztetett jószágról van szó (Final Fantasy 299. része mondjuk), vagy azok a fránya textúrák kissé elhízva terpeszkednek ama adathordozón.

A vicc az, hogy az első pár órában az ember nincs különösebben hasra esve, se a grafikától se a játékmenettől, de később piszok módon eteti magát a "drágaság". 8 órányi játék után, csak ennyit tudtam kinyögni: HŰHA!

Közben több helyről is befutottak olyan értesülések, hogy a játék nehéz, elég nehéz, nagyon nehéz, életem legnehezebb játéka etc. Na nem mintha a korábbi részek ágybapissantások lettek volna... de szeretjük a kihívást, normalon küzdöttem végig. Tény: Sok helyen cefet nehéz tud lenni, kezdők kerüljék.

Eszvéesz kötetlenül

Itt nem csak részek, vagy harcok, de szinte az egész játék EPIKUS. Soha nem fogom elfelejteni ezt a cuccot, pedig távolról sem vagyok Castlevania rajongó...
A jelenlegi konzol generáció talán legszebb... nem, szerintem XBOX360-on nincs ennél szebb játék. Tudom GeoW 2, de az összképben elveri a LoS, mivel ebben nem csak, hogy szépek és hq-k a textúrák, de oltári aprólékosan és művészien(!) van kidolgozva nagy részük.

Ritka a frame drop, mint a fehér holló és vsync gond sem volt. Piszkosul jól optimalizált cucc.
A pályatervezés eleinte megtévesztő, mert azt hiszi az ember, hogy ilyen tolom előre a kart és néha leölöm az enemyt lesz végig... de nem... a pályatervezés, a design, az a fokú ÍZLÉS és munka, amit beletettek ebbe a játékba az csodálatra méltó. Le a kalappal, azt hittem a GoW trónjára nem jelenthet semmi veszélyt, de a LoS 1-2 momentumában durván megszorongatta Kratos tökét.
Bár alapvetően lineárisnak mondható játék, minimális kitérőkkel és elágazásokkal, de itt a "cső" pályarészlet sem piskóta látványban.
Némileg javít a linearitáson és a szavatosságon feltétlenül, hogy első körben lehetetlen megszerezni értékes upgradeket, kiegészítőket, így a min. 2x pályavégigjátszás javallott.

VÉGRE! Végre egy játék, ahol raklapszám vannak kombók, de úgy, hogy magamfajta buttonsmasher antitalentumok is könnyen előtudják őket csalni. Jól felépített és kiválóan átgondolt rendszer ez, ritka az ilyen. Értékeljük is szépen és jól!

VÉGRE! Vol 2. Végre egy játék, ahol elképesztő féle és fajta(!) ellenféllel találkozhatunk, melyek harcmodora és taktikája természetesen igyekszik másmilyen lenni.
Minden játék édeskés mazsolája a BOSS harcok. Itt erre nincsenek szavak. Egyrészt a BOSS harcok a !játéktörténelem! LEGJOBBJAI közé tartoznak! Sokat megélt gamer vagyok, aki a stílus talán összes ilyen jellegű játékát letolta már, de ez rész uraim (és esetleg hölgyeim) mindent visz. Ez kérem veri a GoW BOSS harcait! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet leírok, de megtörtént a csoda... szó szerint könnybe lábadt a szemem a gyakran több emelet magas monstrumoktól... mert, persze, persze SoTC, de ott a látvány nem tudott ennyire ütni, hiszen a PS2 képességei gátat szabtak a fejlesztők vágyainak.

Mindez micsoda művész igényességgel és ötletességgel tálalva! AMAZING! OUTSTANDING!
Volt olyan BOSS harcom, mely nagyjából folyamatos 35 percet vett el az életemből, de volt olyan is, ahol fél percig se bírtam normal fokozaton. Ez utóbbi esetben órákat szántam rá, hogy kiismerjem az ellenfelet és végül csak sikerült. Katartikus élményeket él át az ember ebben a játékban! Szenzációs!

Sztori kellemes volt, sokkal kellemesebb, mint egy Darksiders történet, és sokkal felejtősebb, mint egy Syberia története, de azért ráfogható a kellemes jelző. Keveredett itt a vallás, a mítosszal, a rég elfeledett legendákkal és így hirtelen nem jut eszembe olyasmi, amire azt mondtam volna, hogy marhaság, ezt már azért mégsem kellett volna.

A zene kérem... EPIKUS! A Gyűrűk urában átélt hatalmas küzdelmeket időző mestermunkák, minden egyes darabja tökéletesen illeszkedik oda ahol megszólal. Élmény volt! Köszönjük.

A hangok sem ússzák meg a kiemelést. Kifejezetten jók a szinkronhangok! Egyetlen szereplőt sem éreztem hiteltelennek a hangja miatt. A "narrátor" is pontosan olyan, amilyennek lennie kell.

Egyéb játékokban már már megszoktam, hogy a végére kissé elfogy a fejlesztők lelkesedése és kevés már a puskapor, kevés az ötlet... itt szerencsére ez nem egészen így van. Van egy szép íve a játéknak és bár nem a vége felé ér minket a csúcspont, de így sem lehet panasz, lesz meglepi folyamatosan :-)

Vannak gamer emberek, akiknek kialakult heppjeik vannak és ha ezekkel találkoznak bármilyen stílusú játékban, akkor ezekre bizony kőkeményen fújnak, olyannyira, hogy egyesek a játék abbahagyása mellett döntenek. Ilyen például NecroJoe fórumozó bajtárs, aki ha egyetlen db. árva ládát meglát, már gyanúsan szemléli, ha a továbbjutáshoz szükséges a láda áthelyezése, akkor jó eséllyel töröl, szitkozódik, elad rutin szerint jár el. Ládafóbiásoknak üzenném, hogy egyetlen darab ládára nem emlékszem, amit odébb kellett volna tolnom.

Aztán vannak emberkék, akiknek talajtextúra vagy éppen combo fétisük van. Ha nincs 56.218 combo egy játékban az már gázos, de ha még a talajtextúra is prevgen, akkor bizony kíméletlen rinyahadjáratot folytatnak. Jelentem combo orgia vanik', a talajtextúra az XBOX360 hardver lehetőségeihez képest, nagyon sok helyen kifejezetten szép! Persze nem mindenhol, de sok helyen észrevesszük, elismerően bólogatunk... no nem egy Crysis szint, de ne is keverjük most ide a fix hardvert és a 100k-s VGA kártyák unalmas témáját.

Normalon az eleje kemény darab. Na nem lehetetlen, de el lehet felejteni az egygombos attackolás mechanikáját. Itt ez másodperceken belüli biztos halált jelent.
Picit nekem csalódás, hogy az eleinte tapasztalt férfiembernek való kihívás, a játék 30-40%-tól azért enyhül... a végére meg kifejezetten lecsökken és nem csak azért, mert erősödünk, hanem egyszerűen könnyebbek az átlag ellenfelek és a BOSS harcok is.
A játék legnehezebb harca 30% körül van, míg a végső harcok kínosan könnyűek. (Ejnye-bejnye, de csak zárójelbe.)

Kamerakezelés nem tökéletes. A közel 30 órás kalandozásaim során vagy 20 alkalommal azért haltam meg, mert nem jó szögből láttam a karakterem. Ez ezen a szinten már szarvashiba... ez nem a Jumper (XBOX360 játék), ahol percekig kell verekedni a lépcső mögül való kijutással, ez egy valódi AAA+++ cím, itt ezért vesszőzés jár!

Bugokról nem beszélhetünk a LoS esetében, de 2-3 alkalommal úgy beragadtam bokorba, kövek közé, hogy restartolnom kellett a pályát. Ezért már 3 botütés a minimum! (3 pont levonás rendel...)

Mert...
Összességében nekem 25 éves játékos "karrierem" egyik legjobb élménye volt a Castlevania LoS! Beszerzése kötelező még annak is, aki nem ismeri a korábbi Castlevania részeket, a játék ugyanis ezek ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető.

Ez bizony: 9.2/10

3 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://tgamet.blog.hu/api/trackback/id/tr102806620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

N.o.S.e 2014.05.03. 15:20:29

Szia Tinman!

Volt szerencsém a játékhoz, révén a demoja tetszett, plusz annak idején velem a Castlevania univerzumát az Angry Video Game Nerd szerettette meg bemutatóin keresztül (Castlevania - Symphony of the Night azóta is az egyik kedvenc játékom! Nem tudom, játszottál-e vele, igazi oldschool Metroid stílusu cucc, mindenképp ajánlom, ha kimaradt).
Igazából nekem a LoS-sal semmi gondom nem volt, mert teljesen jól nézett ki, játszható volt, remek zenék, és igen a szinkronhangok. Mégis hiányzott belőle a kraft, a GoW játékokkal ellentétben. Nagyon szomorú, elkeserítő, lelketlen, magányos hangulata van a LoS-nak, és ez csak fokozodik a végére. Én szinte Gabriel-el együtt törtem meg. Ha ilyen katartikus élményt szántak a készítők, akkor sikerült.
Egyébként jó írás.

N.o.S.e 2014.05.03. 20:42:40

Ja és amúgy a YouTube csatornádról találtam ide, olvasgatom a többi írásodat is.

Ezer hála, hogy töltöttél föl egy normális hangvételü végigjátszást Dark Souls-ból! Engem elszomorított akkoriban, hogy csak olyan magyar videóbemutatókat találtam, amik ostorozzák a játékot. Úgyhogy egy hónapja talán, hogy el kezdtem nézni a videókat, és meghoztad a kedvem hozzá! Én magam már megvettem egyszer 2012-ben, és bár felkészítettek rá milyen, én mégsem voltam rá megérve. A Depths-nél adtam fel (meg el is).
Nemrég újrakezdtem a Prepare to Die Edition-nel (PS3 verzió), és mocskosul élvezem, nagyon egyedi játék ez. Anno nem tudtam értékelni, most meg rá vagyok függve! Úgyhogy köszönöm még egyszer!

Akera voltam. Üdv!

Tinman 2014.05.29. 12:39:11

@N.o.S.e: Szia! Örülök, LoS és DaS is bejött végül :-) Hát igen, keményen rá lehet függni a Souls játékokra :-)